tvguide.com, 2015.09.11.

Sadie: Nem láttam a Supernatural Pilot epizódját, csak 10 évvel ezelőtt, mikor leadták, de ez az első betekintés Sam és Dean világába. Mi volt az első benyomásod a részről?

Joyce: Hűha. Nem jó vagy rossz módon - csak hűha. Teljesen közömbös vagyok a Supernatural iránt és nem voltak elvárásaim. Látom, az emberek miért akadnak rá rögtön, de ugyanakkor elutasítom, hogy mindez tényleg megtörténik. Egy dolog lenne, ha a történések kikacsintások lennének, de tudod, ők teljesen komolyak. És ha már a nagyon szigorú kontrolljukról beszélünk. "Ez a műsor a sötét erőkről szól, szóval tegyünk mindig mindent sötétté!" Ha gyönyörűen megkomponált felvételeket akarsz a fénnyel játszó sötétségről, nézd a Daredevilt. Meglepő, hogy David Nutter kezében volt az irányítás, de biztos vagyok benne, hogy imádtad az X-akták kiszólást.

Sadie: Az írók mindig is tudták, hogy a Supernaturalt az X-aktákhoz fogják hasonlítani, szóval biztosra mentek, hogy mindenki tudja, ők is benne vannak a viccben. Jó volt visszamenni ehhez az első epizódhoz és látni, hogy a sok kicsi belsős poén - mint az X-akták referenciák és a ribanc/bunkó párbeszéd - már a bevezető epizódban elkezdődött, és folytatódott az elmúlt évtizedben.

Joyce: Vicces látni, mennyire igaz ez sok régóta futó sorozatra, ami valószínűleg megmagyarázza, miért is vannak műsoron még mindig. Én a könnyed összhangot is szerettem Jared és Jensen közt, ami már a legelejétől ott volt, még akkor is, mikor a színészi játékuk durvább volt. Összerezzentem minden alkalommal, amikor Dean a komikus kötelességeit tudta le.

Sadie: Utálok egyetérteni veled, de Dean viccei elég rosszak voltak. Annyira sztereotíp karakter volt ebben az epizódban, ellentétben a szeretnivaló önzetlen - és néha különc - sráccal ahová Jensen segítette az évek alatt. Láthatod a magjait a nüansznyi karaktereknek, ahová a testvérek később fejlődtek, de nem volt sok érdekes karakterfejlődés egyikőjüknek sem ebben a részben. A Jared és Jensen közti kémia vitte a hátán ezt az epizódot. És hadd mondjam meg neked, innen csak jobbakká váltak.

Joyce: Biztos vagyok benne, hogy mindez már nekik egy régi kalap, de rögtön nagyon meggyőzőek voltak, mint testvérek és jól játszották el a testvérek közti rivalizálás dinamikáját, még akkor is ha egy ismert felállást látunk: egyikük apjuk nyomdokait szeretné követni, másikuk pedig lázad, és normális életet akar. És tényleg nem tudok sokat Johnról és az elkövetkező #apucigondokról, de a Pilot bevezetőjéből és írásából kiindulva - annyira aprók, mint Kim Kardashian az Instagramon.

Sadie: Meg kell mondjam, a finomság hiánya a Supernatural bájának része. Általában Sam és Dean annyi mindennel foglalkoznak - a hét szörnye üggyel, egy nagyobb, folyamatos fenyegetéssel, és tonnányi érzelmi problémával, a magukkal cipelt terhekkel - hogy megkönnyebbülés lehet valamit szimplán kinyírni. De vannak idők, amikor azt kívánom, Eric Kripke és a készítők vettek volna több célzást a Buffy szörny-mint-allegória történetmeséléséből és karakterfejlődéséből.

Joyce: Igen, nem hasonlít a Buffyhoz, de nem is tűnik úgy, hogy próbálna, ami rendben is van. A fehér ruhás nő esete egyszerű és egyenes volt, és bármi is volt az a lila szakadás a tér-idő kontinuumban, ami elnyelte Constance-t, a legviccesebb dolog volt, amit az évben láttam.

Sadie: Bárcsak innen a komédia felé indultunk volna! Egy kicsit meglepett, hogy ez volt az első ügy, amit a testvéreknek adtak a bevezető epizódra. Néhány eset, amin dolgoztak, kifejezetten a korai évadokban rettenetesen ijesztő volt. Vagy vettek egy történetet, amit mindenki ismer és adtak neki egy vicces csavart. És aztán persze ott voltak a híres "bottle" epizódok (olyan részek, ahol vendégszereplőket hoznak vissza, régi díszleteket használnak fel), ahol a Supernaturalnak tulajdonképpen célja volt a komédia. Amit próbálok elmondani, hogy nem hiszem, hogy ez az epizód előre jelezné, milyen is a sorozat. Minden általánosságot érint, de hiányzik a különleges "je ne sais quoi" (nem is tudom, mi) ami a Supernaturalt Supernaturallá teszi. De mindezen túl még mindig emlékszem, miért voltam izgatott, hogy megnézzem a második epizódot, miután láttam a Pilotot.

Joyce: Nem mondhatom, hogy ugyanígy érzek, de teljesen megértem, hogy te és még sokan miért vagytok így. Amikor az epizód véget ért, forgattam a szemeimet, hogy miért kellett megölniük Jesst, hogy Sam csatlakozzon Deanhez a démonvadászatba, pedig már messziről tudtad, hogy ez következik. A saját Supernatural világomban Dean öli meg Jesst, hogy a kistesó teljesen az övé legyen.

Sadie: A Supernatural szeretetének része benyelni a műsornak a nőkkel való kegyetlen bánásmódját. A nők, akiket láttunk összesen az epizódban: 1. Sam és Dean anyukája (Nyugodjék békében), 2. Sam szerelme (Nyugodjék békében), 3. Sam és Dean célpontja, egy bosszúálló szerelmes és anya (Nyugodjék békében). Ó, és ne felejtkezzünk meg a két gót lányról, akiket Sam és Dean csak azért interjúvolt meg, hogy az életükben jelen lévő férfiakról beszéljenek, mert fenébe a Bechdel teszttel, ugye? De a leglehangolóbb rész ebben, hogy egy újabb epizódot berakva a Supernaturalból, azt látjuk, hogy nem sok minden változott az elmúlt 10 évben, ha a sorozat rejtett nőgyűlöletéhez érünk.

Joyce: Szomorú látni, hogy ez a kezdetektől így van. A tény, hogy a leginkább három dimenziós női karakter már halott, nyugtalanító és amúgy is, Constance csak egy elutasított, dühös csaj, aki embereket kezdett ölni. Jessel nem foglalkozom nagyon, leginkább mivel közelítőleg semmit sem tudunk róla, de amennyire értem, majdnem minden nő, akivel a testvérek kapcsolatba kerülnek, le lesz építve. Mint rajongó, mit gondolsz, miért csinálják ezt? Ez egy egyszerű "hát ha nincs eltörve..." dolog? Félnek női karaktereket beleírni?

Sadie: Bármikor találta magát szemben a műsor kritikával - legyen az nemi, szexualitásbeli vagy faji - hajlamosak arra a jelképesen visszatérő karakterre mutogatni, aki még mindig életben van mint bizonyíték a változatosságra. Charlie sűrűn felhozott példa volt arra, hogy a sorozat mutat be pozitív női karaktereket és különc embereket. Természetesen mostanra halott. Ez lehangoló, mert őszintén szólva szerintem a Supernatural készítői nem látják a problémát ezzel mert nem figyelnek a rajongóikra, a kritikákra és a pop kultúra általánosan változó hozzáállására. Ha egy műsor nem fejlődik az idővel, régimódivá és szárazzá válik. És pontosan ez történik a Supernaturallal. Egy dolog visszanézni egy epizódra, ami 2005-ben került műsorra, és látni egy ennyire heteronormatív, macsó, fehérre mosott showt. De a mostanában bemutatott részekben a változatosság azonos hiánya rettenetesen elavultan néz ki összehasonlítva azzal, hogy más TV-műsorok most épp mit csinálnak. Ha valaki teljesen friss szemmel nézi, mit gondolsz, ez a bevezető milyen visszajelzéseket kapna ebben az évben, 2005 helyett?

Joyce: Hát az ijesztő részek viccesek lennének rossz okokból. Látom, ahogy elfogadnám, hogy reduktív és kiszámítható, de ugyanakkor ez egy bevezető epizód, szóval abban a pillanatban átmenetileg megfelelne. Ez egy szórakoztató, addiktív óra két dögös főszereplővel, szóval nincs kétségem, hogy ugyanolyan sikeres lenne, mint amilyen lett, főleg ha megnézed a The CW utóbbi repertoárját. A Supernatural egy indulás volt a drága, elhalálozott WB-nek, ami még mindig büszkélkedhet a Hetedik mennyországgal, az Everwooddal, a Szívek szállodájával, és a One Tree Hillel, és vitathatatlanul megalapozta a boszorkányok, vámpírok és zombik korát, jajj nekem! 

Sadie: Erről van szó: Bár vannak problémáim a sorozattal politikailag, okai vannak, hogy néző maradtam ennyi éven át, és ezek evidensek ebben a bevezetőben. Szóval ha lehetőségem lenne visszamenni, újra ugyanígy csinálnék mindent.

Eredeti cikk: [x]