ew.com, 2015.10.29.

A show az egyik legerősebb óráját mutatta be a 11. évadban. Amikor egy műsor címe Supernatural, magától értetődően nagy a szabadság a témáját illetően. És a 11 évad alatt a Supernatural a címének megfelelően élt, legendákkal, mesékkel, népmesékkel, mitológiákkal küzdött meg az egész világról, vallási témákkal és mindennel ezek közt. Ha egy teremtményre gondolsz, esélyes hogy ebben a műsorban megjelent valamilyen variációja.

De amire a Supernatural rajongók nem számíthattak - és az egyik ok, ami miatt ez a műsor még mindig nagyon sikeres ilyen hosszú ideje - az a rugalmasság amit a formátum tekintetében a név ad. Gondoljunk csak az epizódra, melyben Sam a Groundhog Day (Idétlen időkig) forgatókönyvében ragadt és Dean több mint 100 alkalommal halt meg. Vagy a részre, melyben Sam és Dean különböző TV-műsorokban esett csapdába. Ráadásul senki sem láthatta előre a The French Mistake eljövetelét, melyben Jensen Ackles és Jared Padalecki Deant és Samet játszották, akik Jensent és Jaredet alakították. Így leírva nem hangzik túl jól, de megvan az oka, miért soroltuk ezt az epizódot a top 5-be.

A 10. évadban a műsor még egyszer játszott a formátummal a 200. epizódban, ami egy szuper-meta musical produkciót mutatott be, melyben egy csapat középiskolás mesélte el dalokban Sam és Dean történetét. De a Supernatural a 11. évadában szerda este talán a legnagyobb kockázatot vállalta eddig.

A Baby című epizódban a show úgy döntött, az Impalára fókuszál, a kocsira, ami a kezdetektől jelen volt. A teljes óra a kocsi perspektíváját mutatja be. Más szavakkal, ha Sam és Dean kiszállnak az autóból, a kamera nem követi őket. Ez egy bátor alaptétel, amit semelyik másik műsoron lévő show nem tudott végrehajtani. Fenét, nem vagyok biztos benne, hogy más műsorok egyáltalán megpróbálták (vagy gondoltak egyáltalán rá).

De a hűséges Supernatural rajongói bázis miatt, a formátum szabályait meghajlító múlttal és természetesen a látványos írói munkával ez nem csak működött, de a műsor egyik legerősebb órája lett.

Először is, a Supernatural az első naptól Babyt mint karaktert kezeli. Furcsa módon helyesnek érezzük, hogy végre látjuk őt a történések oldalán. (Igen, egy kocsiról beszélek.) De ezen felül van egy ok, ami miatt a Supernatural megtehet nagyjából bármit: megoldja, hogy sosem téveszti szem elől hogy mi is ő és mi az alapja. Ez egy történet két testvérről, akik szeretik egymást és bármit megtennének hogy megmentsék a másikat. Feltéve hogy a műsor ragaszkodik ehhez, a testvéreket bármilyen forgatókönyvbe belehelyezheti, az működni fog.

És belegondolva, hogy a Baby című epizód nagyjából 80%-ban szól a testvérek kapcsolatáról, nem meglepő miért váltott ki ilyen erős reakciót. Ez a műsor akkor a legjobb, amikor Sam és Dean csak egyszerűen testvérekként viselkednek. (Habár egy őrült forgatókönyv mindig segít.)

Mindezen dolgok mellett, amit a Supernatural a legjobban csinál - amit nem látunk nagyon gyakran más TV műsorokban - hogy megengedi magának a szórakozást. Amikor valami nevetséges, hagyja nevetségesnek lenni. Kineveti saját magát. Sosem veszi magát túl komolyan. De mindeközben megengedi magának, hogy része legyen egy sokkal komolyabb beszélgetésben arról, hogy hogyan kell egy hosszan futó műsort készíteni.

Amikor a Supernaturalt nézed, az az érzésed hogy a színészek, az írók, a stáb és mindenki aki benne van, élvezi ennek a világnak a megalkotását és a képernyőre vitelét. A show kémiája állandó. Ez az alapja annak, hogy a műsor képes kiterjeszkedni és őrült dolgokat kipróbálni. És ha a Baby bebizonyított bármit, az az, hogy 11 évaddal a háta mögött, a Supernatural még mindig hajlandó kockázatot vállalni. És főleg, hogy ugyanolyan szórakoztató, mint amilyen mindig is volt.

Eredeti cikk: [x]